Lándzsás útifű
A lándzsás útifű vagy keskeny levelű útifű (Plantago lanceolata) az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába, a Plantago nemzetségbe tartozó lágy szárú növényfaj. Népies nevei: kígyófű, kígyónyelvűfű, lúdnyelvűfű, hálófű, gyíkfű, útilapu.
Ki ne ismerné a lándzsás útifüvet? Szirup és tea formájában, köhögésre, légúti problémákra talán a legkedveltebb, legnépszerűbb gyógynövényünk, talán nincs ember, aki ne próbálta volna.
A lándzsás útifű legfőbb hatóanyaga az aukubin glikozid, de nyálkát, cseranyagot, flavonoidokat, kovasavat, cink és káliumsókat, C-vitamint tartalmaz.
A lándzsás útifű baktériumölő, gyulladáscsökkentő, és sebgyógyító, jó a légutak gyulladásos megbetegedéseiben, asztma elleni, köhögéscsillapító, köptető szer. Segíti a letapadt nyák feloldását. Összezúzott levele nagyon hatásos lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén. A gyermekgyógyászatban is alkalmazzák. Segíti a bőr regenerálódását. Szabályozza az immunrendszer működését. Pépje fej-, fül- és fogfájás csillapító, de alkalmas lehet a máj- és hólyagbántalmakra is.
A levelét nehezen gyógyuló sebekre szokás tenni, mert fertőtlenít, összehúzza bezárja a sérülést, segíti a véralvadást. Trombózis esetén is ajánlott az útifű levele. A magját esetenként hashajtó szerként is használják.
Útifű tea: Forrázzunk le 2-3 dl forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le. Ízlés szerint mézzel édesíthető. Naponta 2-3 csésze teát fogyasszunk.
Ellenjavallat:
Várandós és szoptató nők ne alkalmazzák, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!