Diólevél

A dió vagy diófa (Juglans) a diófélék vagy diófafélék családjába tartozik. A termés, diótermés (csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk). A nemzetség legismertebb tagja a közönséges dió (J. regia, szó szerint „királyi dió”), ami délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos.

A diólevél gyógyhatással rendelkezik. A levélben található cserzőanyagok miatt a népi gyógyászatban is használatos. Vértisztító, gyomorjavító, emésztést elősegítő és féregűző hatása van. Jó székrekedés és bőrbajok ellen. Teája alkalmazható gyomor- és bélhurut, magas vérnyomás, bélférgek ellen, de étvágyjavítónak is isszák. Forrázatát bőrkiütések, kelések, fagyások borogatására, aranyér esetén fürdőként, torokgyulladás ellen pedig gargalizálónak használják. Szemgyulladás és hályogképződés esetén alkalmazható. A levél főzetét hajhullás ellen illetve hajszínezésre is használják. A diólevél megtette az első lépéseket azon az úton, hogy cukorbetegségben alkalmazható növényként tartsák számon, de gyógyítja a diabéteszes lábon keletkezett fekélyeket, sebeket. Vérzések csillapítására, a láb vérkeringésének javítására is hatásos. Gyomor- és orrpolip gyógyításában kiváló eredményekről számolnak be azok, akik használták. Kéz- és lábizzadásra, rovarcsípésre, napszúrásra és égési sebekre jó még. A diólevél fürdő simává és rugalmasság teszi a bőrt, csökkenti a viszketést. A szem külső mosogatása a diólevél teájával oldja a szemfenéken lerakódott plakkokat, javítja a látást.

Diólevél tea:

Apróra vágott száraz diólevélből 1 púpozott teáskanállal egy bögre (2,5 dl) forró vízhez öntünk, állni hagyjuk, leszűrjük, esetleg újra melegítjük. A legkülönbözőbb betegségek esetén egyaránt naponta legalább három csészényit igyunk.

A Magyarországon termesztett diót a legjobb minőségűnek tartják.