Csipkebogyó
A csipkebogyó a vadrózsa (Rosa canina) és a japán rózsa (Rosa rugosa) gyógyhatású áltermése, népies nevei: csipke, csitkenye, kutyarózsa, csipkerózsa, vadrózsa, hecserlifa, tüskefa, csipkebokor stb.
Sokféle vitamin megtalálható benne, mint például az A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin, de legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Segíti a csontok erősödését, szilárdságát, valamint a csontképződést. A csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-vitamint az összes vad és kerti gyümölcs közül, sőt C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb a citroménál. A magas C-vitamin tartalma miatt alkalmas a C-vitamin hiánya miatt kialakult betegségek megelőzésére kezelésére. Magas vérnyomás, bélhurut, hörghurut, epe és májzavarok esetén is használják. Gyenge vizelethajtó, vagyis jó vesekő, vesehomok kezelésére. Meghűléses betegségek megelőzésére és kezelésére ajánlatos. Immunerősítő hatású, serkenti a máj működését. Alkalmas sebek kezelésére, vérzéscsillapító, emésztésjavító, köhögéscsillapító, csökkenti az ízületi gyulladás tüneteit, sejtöregedés gátló.
A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. Főként gyógytea, gyümölcsbor, szörp, lekvár (csipkehúsból), mártás, leves, likőr készítésére használjuk. A friss virágból készült tea kiváló hashajtó.
Gyógytea:
Készítéséhez egy csapott evőkanálnyi csipkebogyót vagy csipkehúst 3-4 óráig hideg vízben áztatunk, majd hidegen vagy langyosra melegítve megisszuk. Forralni, forrázni nem szabad. Napi 2-3 csészével is fogyaszthatunk belőle.
Különösebb mellékhatása nincs se a növénynek és az abból készült teának sem.
